Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 171. évfordulóján el kell töprengenünk azon, hogy vajon ma rendelkezünk-e azokkal a jogokkal, melyekért a márciusi ifjak küzdöttek. A szólás- és sajtószabadság ma pl. nem igazán gyakorolható hazánkban. A törvény előtti egyenlőség ma nincs jelen az országban, lényegében aki a kormánypártok színeiben politizál, mentesül a törvények betartása alól. A közös teherviselés sem megfigyelhető manapság, mivel egykulcsos személyi jövedelemadót vezettek be a Fideszesek, a több milliárd forintot kereső gazdagok arányosan ugyanannyit fizetnek, mint a százezer forintból élő kisember. Az úrbéri viszonyokat Orbánék pedig újra elkezdték építeni, a Fideszes oligarchák felhízlalásával, egyre nőnek a társadalmi rétegek közöti különbségek, és a legtöbbet a Fidesz közeli vállalkozók elcsalt pályázatokkal keresnek.

A miniszterelnök páros lábbal tiporja az 1848-as forradalmárok örökségét, az Országgyűlés munkáját ellehetetleníti, nem vesz részt a munkában, valamint a magyar parlamentből tulajdonképpen egy báb szervet csinált. A mai magyar kormány ne felelős az Országgyűlésnek, mivel a kormánypárti képviselők egész egyszerűen nem végzik el feladataikat a kormány ellenőrzését tekintve. A Fideszes képviselők órási juttatásokat vesznek fel, de nem végzik el a munkájukat, pedig alkotmányos és történelmi kötelességük lenne, mivel a demokratikus rendszerért magyar emberek ezrei adták az életüket, nem csak 48-ban, de 1956-ban is.

Orbán szerint a liberalizmustól kell megvédeni Európát, pedig pont, hogy a magyar miniszterelnök az egyik fő bomlasztó erő ma a kontinensen. El kellene már jönnie az időnek, hogy félre tegyük a nézeteltéréseinket és közösen építsünk egy Uniót az európai testvéreinkkel. Félre kell tenni a háborúskodást, kompromisszum késznek kell lenni és toleránsnak a többi nemzettel szemben. A márciusi ifjak egy szabad, liberális országért küzdöttek, a korban a reformerek javarészt liberálisok voltak.

Továbbá rendkívül fontos volt a korabeli forradalmároknak az Unió Erdéllyel, amihez ma újra közel kerülhetünk, azonban nem Magyarországon belül, hanem egy egyesült Európában. Pont azért kellene az EU-s partnereinkkel maximálisan együttműködni – főleg a szomszédos országokkal -, mert ezzel jelentősen segíthetjük a határon túli magyarok helyzetét. A magyarságon nem az európai szintű széthúzás segít, hanem az együttműködés azokkal az országokkal, amelyekben jelenleg ők élnek, az középtávon nem opció, hogy vissza állítsuk a trianon-i békediktátum előtti határokat, de az igen, hogy teljesen átjárhatóvá tegyük az EU-n belüli határokat, így megkönnyítve a magyarok életét. Utakat, autópályákat és vasutakat építeni a határon túli magyar városokhoz – ez EU-n belül lehetséges -, ezzel közelebb kerülnének a magyarok az anyaországhoz, így akár hosszútávon megteremtődhetne egy igény az egységes Magyarországra. Tehát, ha Orbán egységbe kívánná kovácsolni a magyarokat, nem megosztaná Európát, hanem pont, hogy sokkal jobban együttműködne a történelmileg, kulturálisan és gazdaságilag partnerországokkal.