A miniszterelnök az osztrák Kleine Zeitung-nak adott interjúban kijelentette, hogy át kell venni az osztrák kormányzati modellt, melyben a jobbközép a jobboldallal működik együtt. Érdemes megvizsgálni, hogy mit jelentene ez a magyar, illetve az európai politikában. Orbán továbbá pozitív példaként említette az egyes politikai vezetők körül kialakult személyi kultuszt is.

Némiképp érthető, hogy nyugaton veszélyesnek tartják azokat a vezető személyiségeket, akik képesek lelkesíteni az embereket. Mivel ezek a vezetők többnyire nem jó célokra használják fel a rendkívül megnyerő kiállásuknak és mesterien felépített beszédeiknek köszönhetően megszerzett hatalmukat. Az Orbánhoz hasonló populista politikusok, - mint pl. Hitler, Sztálin, Mussolini, stb. - ártották a legtöbbet az emberiség számára annak történelme során. Winston Churchill-t a populisták közé lehet sorolni, ő azonban nem népirtásra, vagy hasonló káros cselekményre használta szónoki képességét, hanem csupán védte népét és országát, igaz ennek érdekében még Sztálinnal is együttműködött, ami nem éppen megbocsátható.

Ha a nyugati politikusok veszélyesnek tartják az ilyen típusú politizálást, akkor azt helyesen teszik. Ebből következésképpen ők nem csak ismerik a történelmet, hanem levonták a megfelelő konzekvenciákat is. De ez nem csak ezen a téren nyilvánul meg, hanem a németek és franciák közötti együttműködésben is. Ezek a nemzetek ugyanúgy megszenvedték a háborúskodást, mint mi, azonban képesek voltak félre tenni az ellentéteket és a jövőbe tekinteni. Beszélhetnénk ma német-francia határvitáról, de mégsem tesszük, mivel nincs napirenden az ilyesmi. Csak úgy válhat Európa újra meghatározó szereplővé a világban, ha gazdaságilag és politikailag összetart. A nyugat-európai népek azt is felismerték, hogy nem megoldás a határrevízió, bármennyire is jól hangzik, de az újrarendezés újabb és újabb konfliktusokat sző, az ellenségeskedésnek sosem lenne vége. 
Azok a magyar politikusok, akik ilyenkor azt állítják, hogy a nyugati népek elveszítik nemzeti öntudatukat, azok vagy szándékosan hazudoznak, vagy nem jártak azokban az országokban, melyekről beszélnek. A franciáknál nacionalistább népet nemigen lehet találni, mégis teljes mellszélességgel kiállnak az egységes Európa mellett. A németek pedig nyilván óvatosak a nacionalizmus erősítésével, de ennek megvannak a maga történelmi okai. Aztán lehet, hogy Orbán tisztában van vele, hogy az ő politikája is sok tekintetben kezd hasonlítani a nácikéra, ezt nem tudjuk, de reméljük nem célja a harmincas évek német politikájának restaurálása.

De visszatérve az Orbánnal készített interjúra, véleményem szerint a miniszterelnöknek abban nincs igaza, hogy a nyugati kereszténydemokraták balra tolódnának, ők sokkal jobban keresztényibbek, mint Orbán bármennyire is lehet. Orbán nagyon szeret értékekkel dobálózni, azonban az ő politikai karrierjéből az egyértelműen látszik, hogy ő nem vall semmiféle értékeket, csupán a hatalom megszerzése és megtartás a célja, illetve ehhez szükségesen képes magát liberálisnak, kereszténydemokratának és fasisztának mutatni, azonban ez mind hazugság. Ma Európában a leginkább értékvesztett politikát Orbán politikája jelenti. Képes bármit megtenni a hatalomért és azt csak saját meggazdagodására használja fel.